Szent félelem nélküli péntek, eszik. Blog. Fuss. ma kezdődik. A Sunnyvale Country Inns & Suites íróasztalánál ülök, várva a csapattársaim többi részét, a vizet, valamint a blogolást.
Néhány hónappal ezelőtt – amikor May valóban hosszú idő alatt tűnt el – Marie a Make -től, és meghívott, hogy csatlakozzak egy őrült futó reléhez. Azt állítottam, hogy „igen”, mivel valóban mindig kijelentem (Whitney mindig „nem” állítja, ha kíváncsi vagy), és ezért az őrült, félelem nélküli törekvésem, hogy futó alakba kerüljem.
De ez nem csak a futás. Soha nem csak a futás.
Ugyanígy távol van egy hosszú hétvégén a férjemtől és a fiataloktól is, amely magában foglalja az ideg, hogy kérje azt, amit akarok, csak más okból, mint én. [Side megjegyzés: Egy dolog az, ha a rutinja körül mozog a munka vagy a komoly tevékenységek miatt, azonban ez a tiszta kikapcsolódás, a bűntudat bomba!]
Hasonlóképpen, ha a belek visszatérnek a futásba, és azt hitték, hogy nem csak a babák előtti testem, amely ezt a fajta eseményt megteheti.
Hasonlóképpen az a társadalmi félelem nélkül, hogy a hétvégét 13 másik félelmetes nővel töltsük el, akit nem ismerek.
Ugyanígy időt fordít arra, hogy minden futást és keresztképzést elvégezzünk, amikor inkább alszom. A rutinok összehangolása a férjemmel, hogy napsütéssel, Olivia -val vagy Amandával vagy Whitney -vel futhassam. Vagy megrázta Jilliannal. Vagy kocog a helyszínen a TV -me előtt, a Cougar Town -ba, valamint a Wii a Shape Plus -ba (amit szeretek, BTW, mivel azt állítja, hogy hat perc mérföldet futok, és valóban tizenkét perc mérföldet futok).
De ha olyan nehéz, miért légy félelem?
Most, hogy kiáltottam az útból, azt állítom, hogy ezt meg akarom tenni. Be akarom bizonyítani magamnak, hogy tudok. Nagyszerű példát akarok mutatni a fiúimnak. Büszke akarok lenni a férjemre. Szeretném kielégíteni ezeket az új nőket.
És általában szeretnék rúgni a seggét!
{Kívánj nekem szerencsét, mert még mindig ideges vagyok}